Szászsországba vitt jó sorsom az elmúlt héten. Jacqueline barátnőmmel egy közös képzésre járunk, aminek most volt az utolsó állomása. Elhatároztuk, hogy maradok még egy pár napot, és csapunk egy görbe estét annak örömére, hogy vége lett az „iskolának”.
A görbe este helyszíne a Bärnsdorf nevű kis faluban lévő „Restaurant” volt. Bärnsdorfnak biztosan nincs ezernél több lakosa, de a Gasthof nagy büszkén virít a főút mentén. Ajvé, gondoltam, milyen hely lehet ez: vagy falubéli korcsmahivatal, vagy magát étteremnek eladni akaró csehó. Tévedtem, mint már oly sokszor az életben. Jacqui elárulta, hogy a séf középiskolai osztálytársa. Pár éve nyitotta meg az éttermét itt, a világ háta mögött. És ennek az embernek elvei vannak, kéremszépen. Először is csak a környékbeli gazdáktól vesz alapanyagot. Először odamegy, megnézi a gazdaságot, és ha szíve szerint való, akkor vásárol a terményekből. Nincs gáz a konyhában (semmilyen szempontból :-), egy fával fűthető tűzhelyen főz, süt a szakács. Az emberek legnagyobb megdöbbenésére a megnyitás után fél évvel két hét „Kreativpause”-t vett ki. Két hétig állt a tűzhely mellett, főzött, sütött, próbálgatott, kísérletezett. Beszélgettünk. Kérdeztük, hogy megy a bolt. Meg van elégedve. Nem túl sok a munka? Van szabadnapja? Kettő is. Szereti még csinálni? Ha nem szeretné, nem is tudna jól főzni.És igaz, ami igaz, nagyon jól főz. Jacqui előre belengette neki a tényállást, hogy egy elvetemült nyers vegánnal lesz dolga, úgyhogy így készüljön. És készült. Ilyen finom, izgalmas, ínycsiklandozó salátakompozíciót még életemben nem ettem. Csodálatos volt!
Egész este arról beszélgettünk, hogy milyen jó, amikor egy ember így megtalálja az élete vágányát. Szívvel csinálja azt, amiben hisz. Nagyon szép esténk volt.
