Azt hiszem, aki édesszájú volt mindenevőnek, az az is marad vegánnak, nyers-vegánnak és minden egyébnek. Nálunk az édesszájúság apai ági családi örökség. Drága nagymamám öreg korára cukorbeteg lett. A betegséget diétával és egy kis odafigyeléssel kordában tudta tartani, de ott volt a szívbe markoló kérdés: mi lesz a süteményekkel. Hihetetlenül zsémbes, de arany szívű testvére, Vilma tanti kitanulta a diétás süteménykészítés minden fortélyát. Annak idején dívott a glukonon nevű édesítőszer, aztán jött a szacharin, majd a kis pirula formájú édesítő, amit mi csak édeskének hívunk. Szegény mamainak be kellett érnie az utánzat-ízzel, de ezt is nagyon szerette. Viccesen azt szoktam mondani, hogy nálunk a szárított teveszar is elfogy, csak le legyen szórva porcukorral. (Most látom, hogy a helyesírás-ellenőrző lefikázta a teveszar szavamat, de sebaj, írom tovább.) Apukám végigasszisztálta amatőr cukrászi pályafutásom minden állomását: az ehetetlenül nyers és sós süteménytől kezdve a kicsit folyós zselén keresztül a királyi finomságú tiramisu-ig mindenben volt része. És ette, derekasan. Nekem ízlik – mondta mindig hősiesen. Megérte „kiböjtölni” konyhai fejlődésemet, mert mostanra egészen kinőttem magam – a baj csak az, hogy én már csak készítem, enni nem eszem. De repeső szívvel nézem a többieket, ahogy falják, sóhajtoznak, nyammognak, égre meresztett szemmel mondják: ez istenifinom….
Azért jutott csak ez eszembe, mert néha rámjön a falánkság. Vagyis inkább a „kívánósság”. Valamilyen étel eszembe jut, és addig nem nyugszom, amíg azt nem ehetem. És ez az esetek legnagyobb részében valami édesség. Agave szirupos zabtej, kókuszreszelékes áztatott bulgur vagy valami hasonló. Sajnos soha nem almára vagy nyers padlizsánra vágyom. Lehet, hogy öt év múlva másképp lesz, de most még ezeket a nehéz édességeket kívánom. Abszolúte elsőrendű kedvencem a mézes tökmagszelet. Hát az olyan finom, hogy abból egy ültő helyemben meg tudnék enni legalább hat darabot. Most is majszolok éppen egyet. Naggggggyon finom. És egészséges is, azt hiszem. Remélem.
