A nagymamám mindig ezt mondta, ha valamire fintorogtunk, hogy fúúúúj, keserű. És milyen igaza volt. Utánanéztem, hogy mi minden fontos dolgot csinál a máj. Irányítja az egész zsíranyagcserét, vér, vitamin és energiaraktár, enzimeket termel, méregteleníti a szervezetet.
Ezek után érdemes őt „jól tartani”, és nem gyilkolni alkohollal, gyógyszerekkel, vegyszerekkel. (Erről jut eszembe a Halál a májra című felemelő zenei opusz…) A működésén lehet javítani gyógyteákkal, ajánlott a hajdina, tökmag, sárgarépa, gesztenyeméz, gyermekláncfűlevélből készült saláta, gesztenye, tejsavó, olívabogyó és -olaj, cékla, savanyú káposzta, savanyított tejtermékek, édes mandula, barna rizs (a benne található glukuronsav elősegíti a máj méregtelenítő tevékenységét!), a leveles saláták (főleg a chicoree), a zsázsa, a zöldbab és a brokkoli fogyasztása is.
Ebben nincs is olyan sok keserű. De maradjunk az eredeti alapvetésnél, és nyomuljunk keserűben. Na a szezámmagtej az az. (Szezámmagot egy éjszakára vízbe áztatunk, majd az egészet leturmixoljuk, gézen vagy muszlinkendőn átszűrjük, kinyomkodjuk, és kész a szezámtej.) Javítható a helyzet, ha összeturmixolunk vele egy kis sárgarépát meg egy kis gyömbért. Hát, nem a kedvenc italom, de az ügy érdekében…És miért is forszírozom ennyire ezt a máj dolgot? Mert tegnap este az egyik barátnőmmel albán szamár állapotra ittuk magunkat, amihez nekem elég volt egy pálesz és egy pohár bor. Hiába na, elszokott a szervezetem ezektől a sokkoktól. Ma egész nap úgy éreztem magam, mint aki cudar másnapos, ráadásul valami lőré kannás bortól. Mostanra jobb lett. Ápolom a májacskámat. Nehogy pöttyös legyen.
